2024. április 10.
#játék
Tartalomgörgető
Az én játszóterem
Lassan összeáll a kis virtuális otthonom… Miközben a honlapra való képi és szöveganyagot rendezgettem, mélyen elgondolkodtam, mi is az én célom ezzel az egész vizualitással. Ugyan szép dolog a képzés, a folyamatos tanulás, a lelkesedés, de tisztázni, hogy mi hajt, mik az erősségeim, mi érdekel, az egy másik dolog (és lankadatlanul hinni benne és magamban). Egy évtizede váltottam köpenyeget, fordultam kizárólagosan a kreatív szakma irányába. Így már látom, hol működöm, mi az, ami ténylegesen motivációval tölt el és szeretném ezt minden sallang nélkül most összefoglalni.
Talán a legnehezebb dolog a kései kezdésen túl (aki kíváncsi, mit jelent a kései szó, az adatok résznél következtethet) az volt számomra, hogy elfogadjam, kísérletező alkat vagyok, dúl bennem a kíváncsiság, melyet kishitűségből sokáig elfojtottam és nem mertem kiengedni. Szóval szeretek a sokféleségben fürdeni, és ez még több érési időt igényelt. Volt amikor belebonyolodtam saját magamba, ebbe a sokaságomba. Őszintén a világ legbénább emberének éreztem magam, hogy végre ott vagyok és azt tanulom, ami tényleg érdekel és mi az, hogy nem megy és nem tudok mit kezdeni ezzel az egésszel? Nagyon komolyan vettem mindent.
Szépen lassan visszaszoktattam magam rengeteg kis apró eszközzel arra, hogy képes legyek újra játszani, és ez már úgy gondolom, kezd őszintén működni. Ez a gyermeki rácsodálkozás, játszadozás, ez az igazi. Még most is tanulom, mert óriási megfelelési kényszerekkel nehezítem magam, viszont érzem, ez kell és ezt szeretném a jövőben továbbfejleszteni.
A játékosságot mindenkinek receptre írnám fel, mert tényleg szerintem elfelejtünk játszani. (Tisztelet a kivételnek.)
Nem hiába van ez az új őrület is a társasok irányába is… Cica, pizza, taco…? Narválban jó vagyok, vigyázat! Haladóknak ott a fordított verzió is!
Őszinte játék
Friss, ropogós, most készült stílusjáték képszéria limitált színpalettával. Melyik mit mond? Ezt élvezem, hányféleképpen lehet ugyanezt elmesélni… hát nem jó móka?
Miért merem a játékosságot zászlóként lobogtatni? Miért tartom rendkívül fontosnak? (És itt megint csak minden mindennel összefolyik, következménye az első említett tény a másodiknak, és így tovább.)
- Elmossa a merev határokat és ezáltal nyitottá tesz.
- Könnyebbé teszi a kapcsolódást.
- Több oldalát tapasztalod meg saját magadnak, vagy valaminek.
- Kíváncsivá tesz.
- Megtanít nevetni és kihozni egy mélységesen komoly helyzetből (amibe tudjuk magunkat sodorni).
Ez nem azt jelenti, hogy nem nőtt fel az ember. Éppen azt, hogy van elég bátorsága átlépni dolgokon: elkeseredettségen, bepunnyadáson, sértettségen, komolyságon, kisebbségi érzésen, beképzeltségen, félelmen…. mert senki sem szent.
Áh, és jó pár kortárs művésznek is felírnám receptúrára…. Szerintem a ma művészeinek nem üvölteni / sértődni / érthetetlen és fellengzős beszéddel kellene közölni valamit a világ felé. Hiszen mostanság mindenkinek arra van szüksége, hogy kizökkentse valami ebből a monoton, unalmas, hatékonyságot súlykoló, egymással kötődni már lassan képtelen világból. Erre szerintem nem megfelelő eszköz a túltudományoskodás, túlművészkedés, túlüvöltés és a disszonancia. Na az utóbbival tényleg nem tudok mit kezdeni, maximum arra jó, hogy még jobban értékeljem a harmóniát. (Ennyit a kétpólusú világról.)
Nagyon hiszem, hogy helyt kell adni a nyugalomnak, a sokszínűségnek, egymáshoz fordulásnak, a jó érzéseknek. Ehhez viszont ezt kiváltó művészi eszközökhöz kell nyúlni, de ez tényleg nem egyszerű. Az embernek minden szempontból érnie kell és ez nem könnyű. Viszont a megtapasztalt dolgokkal képes őszinte hatást kiváltani a közönségből.
Játékos olvasni- és hallgatnivalók
Itt most a játékosság témakört illetően szerintem nagyon evidens Picassót behozni a képbe. Sokat olvastam tőle, nem mondom, hogy az emberekkel való bánásmódjával teljességgel egyetértek (ennyire én soha nem tudnám előresorolni magam és átlépni másokon…), de ez a fajta sokszínűség, amivel ő tudott dobálozni, az lenyűgöz.
- F. Gilot – C. Lake: Életem Picassóval
- Brassai: Beszélgetések Picassóval
Zenei társasjáték1: Ha még esetleg van valaki, aki nem tudja, mi az a Dalfutár, hát tessék nézni, pardon, hallgatózni, szeretem.
Zenei társasjáték2: Most hallgattam egy szuper interjút Sárik Péterrel szintén hasonló lényegiséggel.
Magamtól további néznivalók
Kedves játszótársak, jelentkezzetek!
Szeretnék körülettem rengeteg játszótársat, merjünk élni ilyen egyszerű eszközökkel! Azt hiszem elég sok stílussal tudok dobálózni ahhoz, hogy ezt jó szolgálatba állítsam, és egészen sokmindent szűrtem / szűrök át magamon, hogy ki merjek állni, hogy nézzétek, én ezt tudom, sőt lesz ez még (nagyon remélem) jobb is. Mindenképpen ezen vagyok, és folyamatosan nyitott szemmel próbálok járni.